Egy békés vasárnap margójára

"A Jóisten a piszkosszürke hétfői létben néha azért tesz engedményeket, ad vasárnapi naplementéket, ad hagymát és paprikát, badacsonyi kotyogó pintes üvegeket, ha van elég türelmesség bennünk, hogy meglássuk a csodát." /Cserna-Szabó András/

Ma még fiatal vagy, minden egyes nap új esély. Ma még zsong körülötted a siserehad, a gyermekeid egy perc időt nem hagynak, talán nem is bánod. A karodon ül még kisbabád. Ma még a vasárnap egyet jelent a családdal, zsivajjal, finom ebéddel, betoppanó rokonokkal és barátokkal. Apró mérföldkövei ezek az életnek, egyik követi a másikat.

Egy ma még távolinak tűnő, szomorú, szép napon már csak emlékek lesznek. Akkor már vasárnap csend lesz, nyugalom. Akkorra kiröppentek a fiókák a fészekből és messze élnek. Várod, hogy legalább megcsörrenjen a telefon. Ráncos, vén kezeid egy letűnt kor gyermekének emlékeit idézik. Bágyadt napsütés szűrődik át a függönyön. Az asztalon teáscsésze és kakaós keksz. Elmerengve nézel ki az ablakon, észre sem veszed, hogy sírsz. Úgy látod magad előtt nagymamádat, mintha tegnap lett volna, amikor utoljára találkoztatok. Mennyire örült, ha látott! Ma már te vagy nyolcvanéves...

Minden ma megélt pillanat kincs lesz később. Csomagold be az emlékeidet puha szeretetbe, s vigyázz rájuk, míg élsz. Legyen rá ma is időd, hogy szeretetet, gondoskodást és tiszteletet ajándékozz! Ölellek. ❤

Kép forrása: http://anetteiren.com/

• Tweet
• Share
• Share
• Share
• Share