Mamácskám emlékére...
Mamácskám emlékére...
Ez az első Anyák napja, amikor nem tudom megölelni, felköszönteni a csupaszív, szeretetreméltó nagymamámat. Hiányzik a tekintete, a nevetés...
Két karodban...
Két karodban...
"Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal át...
Pitypangok között
Pitypangok között
Fotó: hqhdwalls.com Egy ember elhatározta, hogy gondozni fogja a háza előtti kis mezőt, mert tökéletes angol gyepet akart belőle csináln...
Hajnal, a mi ajándékunk
Hajnal, a mi ajándékunk
A hajnal az édesanyák ajándéka. Egy rövid ideig csak Te vagy ébren, csendesen, hangtalanul ölel körül az élet. Még csukott szemmel feks...
A vízhordó
A vízhordó
Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt e...
2015. augusztus 3., hétfő
2015. május 2., szombat
Mamácskám emlékére...
Ez az első Anyák napja, amikor nem tudom megölelni, felköszönteni a csupaszív, szeretetreméltó nagymamámat. Hiányzik a tekintete, a nevetése, s az a túláradó boldogság, amit a társasága jelentett számomra. Boldog Anyák napját a legtündéribb nagymamának, szeretlek, Mamácskám!
Címkék:
Anyák napja
,
anyáknapi
,
idézet
,
kép
,
Mama
2015. március 18., szerda
Két karodban...
"Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban
gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal
átölellek s nem félek."
2015. március 17., kedd
Pitypangok között
![]() |
| Fotó: hqhdwalls.com |
Ettől a naptól fogva élete a sárga virágokkal folytatott harcban merült ki. Minden tavasszal egyre több virág termett a réten.
- Mit tehetnék? – kérdezte csüggedten a feleségétől.
- Miért nem próbálod meg szeretni őket? – válaszolta nyugodtan az asszony.
A férfi megpróbálta. Nemsokára a ragyogó sárga virágokat már művészi alkotásoknak látta a mező zöld smaragdjában. Attól kezdve boldogan élt.
Forrás: ismeretlen, internet.
2015. március 13., péntek
Hajnal, a mi ajándékunk
A hajnal az édesanyák ajándéka.
Egy rövid ideig csak Te vagy ébren, csendesen,
hangtalanul ölel körül az élet.
Még csukott szemmel fekszel, érzed, ahogy apró csecsemőd lágyan hozzád simul. Magzatpózban fekszik a pici talpait álmában is hozzád érinti, pufók kezecskéi a karodon pihennek. Tökéletes, angyali szépségét csodálod ezen a reggelen is. Hálatelt szívvel mozdítod meg a fejedet, amiért ilyen ajándékot kaptál, hogy itt van ő. Sőt, a testvére is. Sőt, a férjed, a szerelmed, az álmod.
Halkan felkelsz, érzed a kávé illatát, tiéd ez a pillanat. A béke pillanata. Odakint még szürke minden, bent is csak ébredeznek a tarka játékok színei. Finom, édes érzés önt el, mert tudod, hogy édesanyád is ugyanígy hajnalban kelt. Ma is ébren van, veled együtt. Nem kérdezed, de jól tudod. Soha nem panaszkodott, csendes mártír se volt, míg gyermekkorodban nap, mint nap előkészített mindent számodra. Boldogan tette. Természetes volt a kedves ébresztés, a finom reggeli és a derűs reggelek hangulata. A csontjaidban érzed, hogy ugyanígy ébren volt a nagymamád, a dédmamád és minden felmenőd. Ők is kaptak minden pirkadattól egy gyönyörű ajándékot, piros szalaggal átkötve. Ők is látták, ahogy készülődik az új nap, a gyöngéd szeretettel körülvett családjuk következő napja. Benne minden reménnyel, a lehetőségek, a szabadság ízével. Ők is magukhoz ölelték egy percre ezt a csodát, amit csak mi, anyák ismerünk.
„Hisz a tegnap csak álom, a holnap csak látomás, de ha jól éled, a ma boldog álommá tesz minden tegnapot, és minden holnapot reménylátomássá. Várd hát nagyon ezt a napot! Így szól a hajnal köszöntése.”
Még csukott szemmel fekszel, érzed, ahogy apró csecsemőd lágyan hozzád simul. Magzatpózban fekszik a pici talpait álmában is hozzád érinti, pufók kezecskéi a karodon pihennek. Tökéletes, angyali szépségét csodálod ezen a reggelen is. Hálatelt szívvel mozdítod meg a fejedet, amiért ilyen ajándékot kaptál, hogy itt van ő. Sőt, a testvére is. Sőt, a férjed, a szerelmed, az álmod.
Halkan felkelsz, érzed a kávé illatát, tiéd ez a pillanat. A béke pillanata. Odakint még szürke minden, bent is csak ébredeznek a tarka játékok színei. Finom, édes érzés önt el, mert tudod, hogy édesanyád is ugyanígy hajnalban kelt. Ma is ébren van, veled együtt. Nem kérdezed, de jól tudod. Soha nem panaszkodott, csendes mártír se volt, míg gyermekkorodban nap, mint nap előkészített mindent számodra. Boldogan tette. Természetes volt a kedves ébresztés, a finom reggeli és a derűs reggelek hangulata. A csontjaidban érzed, hogy ugyanígy ébren volt a nagymamád, a dédmamád és minden felmenőd. Ők is kaptak minden pirkadattól egy gyönyörű ajándékot, piros szalaggal átkötve. Ők is látták, ahogy készülődik az új nap, a gyöngéd szeretettel körülvett családjuk következő napja. Benne minden reménnyel, a lehetőségek, a szabadság ízével. Ők is magukhoz ölelték egy percre ezt a csodát, amit csak mi, anyák ismerünk.
„Hisz a tegnap csak álom, a holnap csak látomás, de ha jól éled, a ma boldog álommá tesz minden tegnapot, és minden holnapot reménylátomássá. Várd hát nagyon ezt a napot! Így szól a hajnal köszöntése.”
![]() |
| Fotó: crossingislandnatur.tumblr.com |
2015. február 15., vasárnap
A vízhordó
Kínában egy vízhordozónak volt
két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában
hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és
mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta
végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így
ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a
házba.
Természetesen a tökéletes edény
büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött
cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak
félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a
vízhordozót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz
szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a
cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az
ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért
van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek
erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve
leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem
lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
![]() |
| Fotó forrása: terrapapers.com. |
Forrás: internet, tanmese.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)








