Hiszti ellen "Etelka módszerrel
"Kislány hisztizik a boltban, anyuka pedig végtelenül türelmes, maximálisan higgadtan nem enged neki. Megy a hiszti, hogy kell neki va...
Hiszti ellen "Etelka módszerrel
Hiszti ellen "Etelka módszerrel
Hiszti ellen "Etelka módszerrel
Az a nő így tökéletes
Az a nő így tökéletes
Belenéztél a tükörbe és észrevetted, hogy csokis a szád széle? Hetek óta szigorúan diétázol, s mégis megtörtént. Egészen addig, míg nem sz...
Gyerekszáj
Gyerekszáj
A kicsi lányom hosszan nézegette a falról leemelt esküvői fotónkat. Csodálta a hajamat, a szép ruhát, majd odament az apukájához, a kezébe n...
A három rosta
A három rosta
A szomszédomhoz jött valaki és így szólt hozzá: - Halld csak, miket beszél rólad a barátod! Fotó: thebrunetteprlep.tumblr.com Szomszé...
Bízz az anyákban!
Bízz az anyákban!
Szoptatás kontra tápszer Az egyik tápszergyártó cég megkérdezte a vásárlóit, mi a véleményük az általam is megosztott hírről, miszerint F...
A szeretet és a pénz
A szeretet és a pénz
Régóta kering interneten az alábbi történet. Érdemesnek tartom arra, hogy megosszam Veletek. Foto: barefootblonde.com Egy este, amikor ...
Ferenc pápa az anyákat a nyilvános szoptatásra bátorította
Ferenc pápa az anyákat a nyilvános szoptatásra bátorította
Ferenc pápa múlt vasárnap 33 kisdedet keresztelt meg a Sixtus-kápolnában és arra bátorította az ott jelenlévő édesanyákat, hogy nyugodtan ...
2015. január 29., csütörtök
Hiszti ellen "Etelka módszerrel
"Kislány hisztizik a boltban, anyuka pedig végtelenül
türelmes, maximálisan higgadtan nem enged neki. Megy a hiszti, hogy kell neki
valami, de anyuci mosolyogva, nyugodtan mondogatja, hogy:
- Etelka, nyugodj meg, mindjárt a
pénztárnál leszünk.
Hiszti hiszti, vergődés, ordítás, anyuka megint mondja:
- Etelka, nyugodj meg, nemsokára a parkolóban leszünk, 10 perc múlva otthon leszünk.
Egy hölgy megszólítja anyukát, hogy ne haragudjon, de hadd kérdezze meg, hogyan maradhat ilyen nyugodt, türelmes, mosolygós, hiszen már az egész üzlet Etelkát nézi, Etelka mellett bárki kiborult volna!
Erre anyuka megszólal:
- De hölgyem! Etelka én vagyok!”
Forrás: ismeretlen, internet.
Hiszti hiszti, vergődés, ordítás, anyuka megint mondja:
- Etelka, nyugodj meg, nemsokára a parkolóban leszünk, 10 perc múlva otthon leszünk.
Egy hölgy megszólítja anyukát, hogy ne haragudjon, de hadd kérdezze meg, hogyan maradhat ilyen nyugodt, türelmes, mosolygós, hiszen már az egész üzlet Etelkát nézi, Etelka mellett bárki kiborult volna!
Erre anyuka megszólal:
- De hölgyem! Etelka én vagyok!”
Forrás: ismeretlen, internet.
 |
| Fotó: livinghealthyonline.wordpress.com |
2015. január 28., szerda
Az a nő így tökéletes
Belenéztél
a tükörbe és észrevetted, hogy csokis a szád széle?
Hetek óta szigorúan diétázol, s mégis megtörtént. Egészen addig, míg nem szembesültél a saját tükörképeddel, nem is vetted komolyan azt az icipici kanálnyi csokikrémet. Most, hogy már megláttad, szúrós tekintettel végigméred „azt a nőt”.
Hetek óta szigorúan diétázol, s mégis megtörtént. Egészen addig, míg nem szembesültél a saját tükörképeddel, nem is vetted komolyan azt az icipici kanálnyi csokikrémet. Most, hogy már megláttad, szúrós tekintettel végigméred „azt a nőt”.
Hurkás a háta, puha a hasa és vastagok a karjai. A fenekén is dolgozhatna az edzőteremben. Ó és még mindez semmi. Ma még nem csinált semmit. Nem halad a házimunkával, a főzéssel, az olvasással. Nem válaszolt egy sor emailre. Nem hívta fel az anyját legalább egy hete, a legjobb barátnőjének pedig legalább egy hónapja ígérgeti, hogy elmennek együtt kávézni valahová. Ha jobban belegondolsz, még az esti arckrémet se kente rá a bőrére. Tovább vájkálsz és beviszed a végső csapást: igen, ez a nő, mit nő, roncs, elhanyagolja a gyerekeit. Sokkal többet is játszhatna velük, olvashatna még eggyel több esti mesét és az ég szerelmére, miért kell olyan éles hangon felcsattanni, csak mert a gyerekek rázendítenek az „anyaaa, gyere már” szólamra, mikor épp egy másodperce rogyott le a vécére. Más anyák bezzeg ilyenkor is angyalian mosolyognak. Közben vidáman mondókáznak, sőt, mivel szabad a két kezük, összehajtanak egy adag ruhát. Na ők biztos, hogy mindig tökéletes anyák és feleségek.
Biztos?
Ébresztő, mama. Mi is itt vagyunk. Ugyanazt érezzük, gondoljuk, csináljuk, csak pepitában. Nekünk is vannak jobb és rosszabb napjaink. Mi se vagyunk mindig, minden pillanatban tökéletesek. Neked sem kell annak lenned. Az út számít, a mindennapok. Úgy kelni, lenni, élni, hogy a szíved csordultig legyen szeretettel. Nézz a gyermekedre. Ugye mosolyogsz? Ezzel a mosollyal nézz újra a tükörbe. Látod, minden hibája ellenére mégis milyen szeretetreméltó „az a nő”? Szeresd őt te is. "Az a nő" tökéletlenségében is gyönyörű!
 |
| Fotó: pinterest.com |
2015. január 26., hétfő
Gyerekszáj
A kicsi lányom hosszan nézegette a falról leemelt esküvői fotónkat. Csodálta a hajamat, a szép ruhát, majd odament az apukájához, a kezébe nyomta a képet és megkérdezte:
- Élvezted?
- Élvezted?
2015. január 23., péntek
A három rosta
A szomszédomhoz jött valaki és így szólt hozzá:
- Halld csak, miket beszél rólad a barátod!
Szomszédom félbeszakította:
- Mielőtt elmondanád, áruld el: megszűrted-e a három rostán?
- Miféle rostákon?
- Először is az igazság rostáján. Megvizsgáltad vajon, hogy igaz-e, amit el akarsz beszélni?
- Nem, én csak hallottam másoktól.
Szomszédom bólintott és folytatta:
- Azután átbocsátottad-e az öröm rostáján? Még, ha nem is igaz, amit el akarsz mondani, de bizonyára jó nekem, és örömet szerez számomra, nemde?
- Nem lesz örömed benne.
- Akkor bizonyára átbocsátottad a hasznosság rostáján! Hasznos-e az nekem, amit közölni kívánsz?
- Egyáltalán nem.
Szomszédom ekkor keményre váltott hangon szólt oda a hírhozónak:
-Távozz innen! Ha az, amit tudatni akarsz velem, se nem igaz, se nem örvendetes, sem nem hasznos, akkor tartsd meg magadnak, és felejtsd el mielőbb!
/Erich Getto/
- Halld csak, miket beszél rólad a barátod!
 |
| Fotó: thebrunetteprlep.tumblr.com |
- Mielőtt elmondanád, áruld el: megszűrted-e a három rostán?
- Miféle rostákon?
- Először is az igazság rostáján. Megvizsgáltad vajon, hogy igaz-e, amit el akarsz beszélni?
- Nem, én csak hallottam másoktól.
Szomszédom bólintott és folytatta:
- Azután átbocsátottad-e az öröm rostáján? Még, ha nem is igaz, amit el akarsz mondani, de bizonyára jó nekem, és örömet szerez számomra, nemde?
- Nem lesz örömed benne.
- Akkor bizonyára átbocsátottad a hasznosság rostáján! Hasznos-e az nekem, amit közölni kívánsz?
- Egyáltalán nem.
Szomszédom ekkor keményre váltott hangon szólt oda a hírhozónak:
-Távozz innen! Ha az, amit tudatni akarsz velem, se nem igaz, se nem örvendetes, sem nem hasznos, akkor tartsd meg magadnak, és felejtsd el mielőbb!
/Erich Getto/
2015. január 22., csütörtök
Bízz az anyákban!
Szoptatás
kontra tápszer
Az
egyik tápszergyártó cég megkérdezte a vásárlóit, mi a véleményük az általam is megosztott hírről,
miszerint Ferenc pápa bátorította az anyákat, hogy ne hagyják sírni a babákat a
keresztelő alatt.
Jelzem, mindez ráadásul a Sixtusi-kápolnában történt! Számomra ez azért volt fontos hír, mert egy olyan személy állt ki a szoptatás szabadsága mellett, akinek a véleménye meghatározó mind az anyák, mind az egyház számára. Az édesanyáknak, még ha nem is vallásosak, felszabadító lehet, hogy „No lám, még a pápa is megengedi, akkor miért hagyjam sírni az orvosi rendelőben/vonaton/stb. a babámat?!” Vallás szempontjából pedig még inkább előremozdító hatást remélek tőle, mert valljuk be, igen kevesen mernek elindulni a templomba kisbabával, s ha megteszik, talán épp a hívek néznek rá ferde szemmel érte. (Igen, saját élmény, majd egyszer talán elmesélem ezt is.)
Visszatérve a tápszergyártó cégre, visszafelé lovagolja meg ezt az apró, mégis nagy jelentőségű történetet a pápáról, mert hát ugyan milyen dolog ez, templomban szoptatni? A vásárlói vajon -előre megjósolhatóan- mit válaszolnak? Nem ő írja, hogy beste dolog a templomban szoptatni, ó, dehogy! A kommentelő anyák véleményét kéri, akik persze pro és (főleg) kontra alaposan kifejtik, milyen „beteges” dolog ez. Hiszen nem is higiénikus! Ennél a pontnál éri az embert a megdöbbenés: a szoptatás valójában valamiféle perverzió, ami ráadásul még csak nem is olyan steril körülmények között zajlik, mint a tápszerezés?
Mindenki a saját babájáért felelős
Jelzem, mindez ráadásul a Sixtusi-kápolnában történt! Számomra ez azért volt fontos hír, mert egy olyan személy állt ki a szoptatás szabadsága mellett, akinek a véleménye meghatározó mind az anyák, mind az egyház számára. Az édesanyáknak, még ha nem is vallásosak, felszabadító lehet, hogy „No lám, még a pápa is megengedi, akkor miért hagyjam sírni az orvosi rendelőben/vonaton/stb. a babámat?!” Vallás szempontjából pedig még inkább előremozdító hatást remélek tőle, mert valljuk be, igen kevesen mernek elindulni a templomba kisbabával, s ha megteszik, talán épp a hívek néznek rá ferde szemmel érte. (Igen, saját élmény, majd egyszer talán elmesélem ezt is.)
Visszatérve a tápszergyártó cégre, visszafelé lovagolja meg ezt az apró, mégis nagy jelentőségű történetet a pápáról, mert hát ugyan milyen dolog ez, templomban szoptatni? A vásárlói vajon -előre megjósolhatóan- mit válaszolnak? Nem ő írja, hogy beste dolog a templomban szoptatni, ó, dehogy! A kommentelő anyák véleményét kéri, akik persze pro és (főleg) kontra alaposan kifejtik, milyen „beteges” dolog ez. Hiszen nem is higiénikus! Ennél a pontnál éri az embert a megdöbbenés: a szoptatás valójában valamiféle perverzió, ami ráadásul még csak nem is olyan steril körülmények között zajlik, mint a tápszerezés?
Mindenki a saját babájáért felelős
Természetesen felbőszül a másik oldal, a szoptató
anyák és a szoptatási tanácsadók, védőnők és gyermekorvosok hada. Nincs abban
semmi meglepő, hogy felháborodásuk hulláma eléri a tápszerrel táplált gyermekek
anyukáit, s máris kész a konfliktus. Megfogalmazódik a kritika a felelőtlen, kényelmes anyákkal szemben (mindkét oldal annak tartja a másikat). Jönnek a történetek tápszertől
megbetegedett, kórosan elhízott babákról, valamint szoptatási nehézségekről,
fűszerezve a családi problémákkal. Vannak, akik tehetetlennek érzik magukat,
mert nincs segítségük a gyerekek mellett, viszont a család, a férj nagy
elvárásokat támaszt az anyukával szemben. Legyen rend, tisztaság, étel az
asztalon, boldog, nyugodt, csendes gyerekek, akik természetesen végigalusszák
az éjszakát, amit így az anyuka naná, hogy apuka mellett tölt. Ez így szép és
jó, de a gépezet elnyeli több ember igényét, vágyát. Az anyuka feszült,
frusztrált, a gyerekek már csecsemőkorban lemondanak a bújásról, önfeledt
szopizásról, ami mint tudjuk, lelki táplálék is.
Nézzük meg a másik oldalt is. Egy pillanatra képzeljük magunkat azok helyébe, akik tápszert adnak a kisbabának. A várandósságuk alatt végig a szoptatásra készültek. Eljártak a szoptatásra felkészítő tanfolyamra, cikkeket, könyveket olvastak, aztán megszületett a baba, s jött a hatalmas pofon: nem tudták szoptatni. Kevéske tejük volt, vagy a baba nem fogadta el a mellbimbót. A saját szememmel láttam erre példát, nem is egyet, igenis, van ilyen. Az is igaz, hogy sokszor a kórházi körülmények már alapjaiban nehezítik meg a szoptatást, előrevetítve annak sikertelenségét. Sokan alulinformáltak, a környezetük és a védőnőjük, gyermekorvosuk pedig a tápszer mellett érvel, ők pedig engednek a nyomásnak, nem akarnak ártani a babának. Azt is el kell ismernünk, hogy valóban vannak, akik tudatosan döntenek a tápszer mellett, mert úgy látják, nekik kényelmesebb. Nem ismerjük őket, biztosan igyekeztek felelős döntést hozni.
Mikor a második gyermekem született, egy kifejezetten szoptatáspárti, bababarát kórházat választottunk. A saját szememmel láthattam, mi mindent megtesznek a szoptatás sikerét támogatva. A babák születés után azonnal az édesanyjukhoz bújhatnak, s legalább egy órán át békésen szophatnak. Utána közös szobába kerülnek, ahol nem zargatják őket. Kompetens személyként bánnak az édesanyákkal, minden azt sugallja, hogy „Anyuka, ha szeretne, tud is szoptatni!” Mindenki kap a szobájába kerülve egy szoptatásról szóló füzetecskét és naponta többször bejönnek a nővérek érdekődni, hogy van-e a kismamáknak kérdése, szükségük van-e segítségre. Nem kapják ki az anyukák ágyából a babákat, mintha veszélyben lennének, nem háborognak, hogy „Már megint szoptat, anyuka, hasmenése lesz a gyereknek!”, nem tukmálják a tápszert és nem stresszelik az anyákat a napi nyolc mérlegeléssel.
A szülés utáni harmadik nap kisfilmet vetítenek le a szoptatásról, a gyermekorvos pedig előadást tart, s ott újra lehet kérdéseket feltenni. Ha bármi probléma adódik, megértően, szelíden, de hatalmas szaktudással, határozottan segítenek.
Mindezek ellenére a gyermekorvos, aki a legkiválóbb szoptatási előadást tartotta, amit valaha hallottam vagy olvastam, mégis hozzátette: ha mégsem sikerül a szoptatás minden próbálkozásunk ellenére sem, akkor sem kell elkeseredni. A mai modern technológia mellett léteznek olyan tápszerek, amelyek bár tehéntejből készülnek, mégis összetételében hasonlóak az anyatejhez.
Ez lenne a lényeg: megadni a lehetőséget és a támogatást, bízni az édesanyákban, hogy a legjobbat akarják a gyermeküknek. Ha pedig másképp döntenek, vagy kényszerűségből a másik utat választják, akkor nem megrémíteni, elítélni őket. Hinni kell abban, hogy minden anya lelkiismeretesen gondozza gyermekét.
Nézzük meg a másik oldalt is. Egy pillanatra képzeljük magunkat azok helyébe, akik tápszert adnak a kisbabának. A várandósságuk alatt végig a szoptatásra készültek. Eljártak a szoptatásra felkészítő tanfolyamra, cikkeket, könyveket olvastak, aztán megszületett a baba, s jött a hatalmas pofon: nem tudták szoptatni. Kevéske tejük volt, vagy a baba nem fogadta el a mellbimbót. A saját szememmel láttam erre példát, nem is egyet, igenis, van ilyen. Az is igaz, hogy sokszor a kórházi körülmények már alapjaiban nehezítik meg a szoptatást, előrevetítve annak sikertelenségét. Sokan alulinformáltak, a környezetük és a védőnőjük, gyermekorvosuk pedig a tápszer mellett érvel, ők pedig engednek a nyomásnak, nem akarnak ártani a babának. Azt is el kell ismernünk, hogy valóban vannak, akik tudatosan döntenek a tápszer mellett, mert úgy látják, nekik kényelmesebb. Nem ismerjük őket, biztosan igyekeztek felelős döntést hozni.
Mikor a második gyermekem született, egy kifejezetten szoptatáspárti, bababarát kórházat választottunk. A saját szememmel láthattam, mi mindent megtesznek a szoptatás sikerét támogatva. A babák születés után azonnal az édesanyjukhoz bújhatnak, s legalább egy órán át békésen szophatnak. Utána közös szobába kerülnek, ahol nem zargatják őket. Kompetens személyként bánnak az édesanyákkal, minden azt sugallja, hogy „Anyuka, ha szeretne, tud is szoptatni!” Mindenki kap a szobájába kerülve egy szoptatásról szóló füzetecskét és naponta többször bejönnek a nővérek érdekődni, hogy van-e a kismamáknak kérdése, szükségük van-e segítségre. Nem kapják ki az anyukák ágyából a babákat, mintha veszélyben lennének, nem háborognak, hogy „Már megint szoptat, anyuka, hasmenése lesz a gyereknek!”, nem tukmálják a tápszert és nem stresszelik az anyákat a napi nyolc mérlegeléssel.
A szülés utáni harmadik nap kisfilmet vetítenek le a szoptatásról, a gyermekorvos pedig előadást tart, s ott újra lehet kérdéseket feltenni. Ha bármi probléma adódik, megértően, szelíden, de hatalmas szaktudással, határozottan segítenek.
Mindezek ellenére a gyermekorvos, aki a legkiválóbb szoptatási előadást tartotta, amit valaha hallottam vagy olvastam, mégis hozzátette: ha mégsem sikerül a szoptatás minden próbálkozásunk ellenére sem, akkor sem kell elkeseredni. A mai modern technológia mellett léteznek olyan tápszerek, amelyek bár tehéntejből készülnek, mégis összetételében hasonlóak az anyatejhez.
Ez lenne a lényeg: megadni a lehetőséget és a támogatást, bízni az édesanyákban, hogy a legjobbat akarják a gyermeküknek. Ha pedig másképp döntenek, vagy kényszerűségből a másik utat választják, akkor nem megrémíteni, elítélni őket. Hinni kell abban, hogy minden anya lelkiismeretesen gondozza gyermekét.
 |
| Fotó: buzzfeed.com |
Bizonytalan
anyaság
Az elmúlt évtizedek hatása, hogy a mai kor édesanyái gyakran bizonytalanok. Ehhez jön még a hatalmas információáradat, ami az interneten hömpölyög. A várandósság, szülés és babagondozás ráadásul tipikusan olyan téma, amiben mindenki szakértő. Rendkívül határozottak benne még a férfiak is. Csoda hát, hogy mire az ember lánya a szülés közelébe ér, már teljesen össze van zavarodva? Alvás, szoptatás, dackorszak, mindenről találunk egy meggyőző könyvet vagy cikket, amik teljesen ellentmondanak egymásnak. Jönnek aztán a rokonok, az orvosok, nővérek, dúlák, védőnők, mi pedig megdöbbenve tapasztaljuk, hogy ők is egészen ellentmondó tanácsokat adnak. Az internetes fórumokhoz menekülünk segítségért, ott pedig azon túl, hogy további zűrzavar vár bennünket, még le is hurrognak bennünket, hiszen már a kérdés is felháborító, ugyan milyen anya vagy te?! Meggyőződésem, hogy a legharciasabb, legvéresszájúbb tanácsadók a legbizonytalanabbak is – magukban, titkon.
Ne hagyd, hogy bárki is kétségbevonja az anyaságodat! Nálad nincs kompetensebb személy, a te babádhoz igenis te értesz a legjobban. Nyugtalan vagy, aggódsz, hogy hibázni fogsz? Légy körültekintő, de ne pánikolj, nem tudsz olyat véteni, amit ne lehetne helyrehozni. Ráadásul minden hiba elkövetése közben van félúton egy pillanat, ahonnan még vissza lehetne fordulni. Meg fogod érezni, ha így lesz, s a jó döntést fogod meghozni.
Légy nyugodt és magabiztos: ha a szívedre hallgatsz, nem tévedhetsz!
2015. január 21., szerda
A szeretet és a pénz
Régóta kering interneten az alábbi történet. Érdemesnek tartom arra, hogy megosszam Veletek.
Egy este, amikor anya
a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki
megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
 |
| Foto: barefootblonde.com |
-a virágágyás kigyomlálásáért:500 Ft
-a szobám rendberakásáért:1000 Ft
-mert elmentem tejért:100 Ft
-mert 3 délutánon át vigyáztam kishúgomra:1500 Ft
-mert 2X ötöst kaptam az iskolában:1000 Ft
-mert mindennap kiviszem a szemetet:700 Ft,
összesen: 4800 Ft.
Anyja kedvesen
ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat
és egy másik cédulára ezeket írta:
-mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt:0 Ft
-az összes átvirrasztott éjszakáért, amit betegágyad mellett
töltöttem:0 Ft
-a sok-sok ringatásért, vigasztalásért:0Ft
-könnycseppjeid felszárításáért:0 Ft
-mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked:0 Ft
-minden reggeliért,ebédért,uzsonnáért,zsemléért,amit
készítettem neked:0 Ft
-az életért,amit adtam neked:0 ft,
összesen:0 Ft.
Amikor befejezte,
anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiának. A gyerek elolvasta és két nagy
könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját
számlájára ezt írta: FIZETVE.
2015. január 20., kedd
Ferenc pápa az anyákat a nyilvános szoptatásra bátorította
Ferenc pápa múlt vasárnap 33 kisdedet keresztelt meg a Sixtus-kápolnában és arra bátorította az ott jelenlévő édesanyákat, hogy nyugodtan szoptassák meg babáikat, ha sírnak vagy éhesek.
"Ha sírnak vagy éhesek a gyermekeitek, nyugodtan szoptassátok meg őket, ne aggódjatok emiatt!"
Eredetileg az előre megírt beszédben a "tejjel etet" szót használták, ám Ferenc pápa módosította ezt a "szoptatás" szóra. Mielőtt ez a mondat elhangzott volna, csak egyetlen anya szoptatta a gyermekét a kápolnában, talán ezért történt a változtatás. A bátorító szavak után a pápa az éhező gyermekek mellett is szót emelt.
Forrás: NBC News.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)