Szoptatás
kontra tápszer
Az
egyik tápszergyártó cég megkérdezte a vásárlóit, mi a véleményük az általam is megosztott hírről,
miszerint Ferenc pápa bátorította az anyákat, hogy ne hagyják sírni a babákat a
keresztelő alatt.
Jelzem,
mindez ráadásul a Sixtusi-kápolnában történt! Számomra ez azért volt fontos
hír, mert egy olyan személy állt ki a szoptatás szabadsága mellett, akinek a
véleménye meghatározó mind az anyák, mind az egyház számára. Az édesanyáknak,
még ha nem is vallásosak, felszabadító lehet, hogy „No lám, még a pápa is
megengedi, akkor miért hagyjam sírni az orvosi rendelőben/vonaton/stb. a
babámat?!” Vallás szempontjából pedig még inkább előremozdító hatást remélek
tőle, mert valljuk be, igen kevesen mernek elindulni a templomba kisbabával, s
ha megteszik, talán épp a hívek néznek rá ferde szemmel érte. (Igen, saját
élmény, majd egyszer talán elmesélem ezt is.)
Visszatérve a tápszergyártó cégre, visszafelé lovagolja meg ezt az apró, mégis nagy
jelentőségű történetet a pápáról, mert hát ugyan milyen dolog ez, templomban
szoptatni? A vásárlói vajon -előre megjósolhatóan- mit válaszolnak? Nem ő írja, hogy beste dolog a templomban szoptatni, ó, dehogy! A kommentelő anyák véleményét kéri, akik
persze pro és (főleg) kontra alaposan kifejtik, milyen „beteges” dolog ez.
Hiszen nem is higiénikus! Ennél a pontnál éri az embert a megdöbbenés: a
szoptatás valójában valamiféle perverzió, ami ráadásul még csak nem is olyan
steril körülmények között zajlik, mint a tápszerezés?
Mindenki a saját babájáért felelős
Természetesen felbőszül a másik oldal, a szoptató
anyák és a szoptatási tanácsadók, védőnők és gyermekorvosok hada. Nincs abban
semmi meglepő, hogy felháborodásuk hulláma eléri a tápszerrel táplált gyermekek
anyukáit, s máris kész a konfliktus. Megfogalmazódik a kritika a felelőtlen, kényelmes anyákkal szemben (mindkét oldal annak tartja a másikat). Jönnek a történetek tápszertől
megbetegedett, kórosan elhízott babákról, valamint szoptatási nehézségekről,
fűszerezve a családi problémákkal. Vannak, akik tehetetlennek érzik magukat,
mert nincs segítségük a gyerekek mellett, viszont a család, a férj nagy
elvárásokat támaszt az anyukával szemben. Legyen rend, tisztaság, étel az
asztalon, boldog, nyugodt, csendes gyerekek, akik természetesen végigalusszák
az éjszakát, amit így az anyuka naná, hogy apuka mellett tölt. Ez így szép és
jó, de a gépezet elnyeli több ember igényét, vágyát. Az anyuka feszült,
frusztrált, a gyerekek már csecsemőkorban lemondanak a bújásról, önfeledt
szopizásról, ami mint tudjuk, lelki táplálék is.
Nézzük meg a másik oldalt is. Egy pillanatra képzeljük magunkat azok helyébe,
akik tápszert adnak a kisbabának. A várandósságuk alatt végig a szoptatásra készültek.
Eljártak a szoptatásra felkészítő tanfolyamra, cikkeket, könyveket olvastak,
aztán megszületett a baba, s jött a hatalmas pofon: nem tudták szoptatni.
Kevéske tejük volt, vagy a baba nem fogadta el a mellbimbót. A saját szememmel
láttam erre példát, nem is egyet, igenis, van ilyen. Az is igaz, hogy sokszor a
kórházi körülmények már alapjaiban nehezítik meg a szoptatást, előrevetítve annak
sikertelenségét. Sokan alulinformáltak, a környezetük és a védőnőjük,
gyermekorvosuk pedig a tápszer mellett érvel, ők pedig engednek a nyomásnak,
nem akarnak ártani a babának. Azt is el kell ismernünk, hogy valóban vannak,
akik tudatosan döntenek a tápszer mellett, mert úgy látják, nekik kényelmesebb.
Nem ismerjük őket, biztosan igyekeztek felelős döntést hozni.
Mikor a második gyermekem született, egy kifejezetten szoptatáspárti, bababarát
kórházat választottunk. A saját szememmel láthattam, mi mindent megtesznek a
szoptatás sikerét támogatva. A babák születés után azonnal az édesanyjukhoz
bújhatnak, s legalább egy órán át békésen szophatnak. Utána közös szobába kerülnek,
ahol nem zargatják őket. Kompetens személyként bánnak az édesanyákkal, minden
azt sugallja, hogy „Anyuka, ha szeretne, tud is szoptatni!” Mindenki kap a
szobájába kerülve egy szoptatásról szóló füzetecskét és naponta többször
bejönnek a nővérek érdekődni, hogy van-e a kismamáknak kérdése, szükségük van-e
segítségre. Nem kapják ki az anyukák ágyából a babákat, mintha veszélyben
lennének, nem háborognak, hogy „Már megint szoptat, anyuka, hasmenése lesz a
gyereknek!”, nem tukmálják a tápszert és nem stresszelik az anyákat a napi
nyolc mérlegeléssel.
A szülés utáni harmadik nap kisfilmet vetítenek le a szoptatásról, a
gyermekorvos pedig előadást tart, s ott újra lehet kérdéseket feltenni. Ha
bármi probléma adódik, megértően, szelíden, de hatalmas szaktudással,
határozottan segítenek.
Mindezek ellenére a gyermekorvos, aki a legkiválóbb szoptatási előadást
tartotta, amit valaha hallottam vagy olvastam, mégis hozzátette: ha mégsem
sikerül a szoptatás minden próbálkozásunk ellenére sem, akkor sem kell
elkeseredni. A mai modern technológia mellett léteznek olyan tápszerek, amelyek
bár tehéntejből készülnek, mégis összetételében hasonlóak az anyatejhez.
Ez lenne a lényeg: megadni a lehetőséget és a támogatást, bízni az
édesanyákban, hogy a legjobbat akarják a gyermeküknek. Ha pedig másképp
döntenek, vagy kényszerűségből a másik utat választják, akkor nem megrémíteni,
elítélni őket. Hinni kell abban, hogy minden anya lelkiismeretesen gondozza
gyermekét.
 |
| Fotó: buzzfeed.com |
Bizonytalan
anyaság
Az elmúlt évtizedek hatása, hogy a mai kor édesanyái gyakran bizonytalanok.
Ehhez jön még a hatalmas információáradat, ami az interneten hömpölyög. A
várandósság, szülés és babagondozás ráadásul tipikusan olyan téma, amiben
mindenki szakértő. Rendkívül határozottak benne még a férfiak is. Csoda hát,
hogy mire az ember lánya a szülés közelébe ér, már teljesen össze van
zavarodva? Alvás, szoptatás, dackorszak, mindenről találunk egy meggyőző
könyvet vagy cikket, amik teljesen ellentmondanak egymásnak. Jönnek aztán a
rokonok, az orvosok, nővérek, dúlák, védőnők, mi pedig megdöbbenve
tapasztaljuk, hogy ők is egészen ellentmondó tanácsokat adnak. Az internetes
fórumokhoz menekülünk segítségért, ott pedig azon túl, hogy további zűrzavar
vár bennünket, még le is hurrognak bennünket, hiszen már a kérdés is
felháborító, ugyan milyen anya vagy te?! Meggyőződésem, hogy a legharciasabb,
legvéresszájúbb tanácsadók a legbizonytalanabbak is – magukban, titkon.
Ne hagyd, hogy bárki is kétségbevonja az anyaságodat! Nálad nincs kompetensebb
személy, a te babádhoz igenis te értesz a legjobban. Nyugtalan vagy, aggódsz,
hogy hibázni fogsz? Légy körültekintő, de ne pánikolj, nem tudsz olyat véteni,
amit ne lehetne helyrehozni. Ráadásul minden hiba elkövetése közben van félúton
egy pillanat, ahonnan még vissza lehetne fordulni. Meg fogod érezni, ha így
lesz, s a jó döntést fogod meghozni.
Légy nyugodt és magabiztos: ha a szívedre hallgatsz, nem tévedhetsz!
6 dolog, amit ne tegyél, amíg Anya meg nem issza a reggeli kávét!
Hiszti ellen "Etelka módszerrel
Az a nő így tökéletes
Gyerekszáj
A három rosta
Bízz az anyákban!
